Dimbes-dombos vidéken fekszik a mi otthonunk Sóskút, dimbes-dombos utakat járnak be a mi kis óvodásaink. Mi fogjuk a kezüket és megmutatjuk nekik a dimbes-dombos csodákat. Gyönyörködünk a kolibri méhek szorgalmában, a pici kis rovarok nyüzsgő világában. Etetjük és itatjuk madárkáinkat, s várjuk, hogy daluk felcsendüljön. Leguggolunk a fűszálakhoz, a tavaszi héricsekhez, a lengedező árvalányhajhoz, a pillangógyűjtő levendulához és minden csodához, amit ez a táj ad nekünk. Gondozzuk tündérkertjeinket, ahol nekünk terem minden gyümölcs. Lábujjhegyre állunk, hogy megsimogassuk a faágakat, leveleket, melyek a nagy melegben árnyat adnak, ősszel színkavalkádjukkal kápráztatnak. Elsétálunk a patakhoz, hogy megnézzük a szitakötők táncát, köszöntsük a békákat, fejet hajtsunk a buzogánynak. Kézen fogva felmászunk a dombtetőre, s onnan tekintünk széles e világra.